Régóta terveztem, hogy készítek egy posztot a magyar közvélemény által kevéssé ismert (ám annál brutálisabb, Afrika szerte előforduló fegyveres konfliktusokról. Ekkor szembekerültem azzal a problémával, hogy „hol is kezdjem”, ugyanis gyakorlatilag minden összefügg mindennel. Végül a Kongói Demokratikus Köztársaságban lejátszódott események mellett döntöttem, mivel más események is kikövetkeztethetők az itteniekből.
Előzmények
Mint tudjuk, ez az ország sem kerülhette el az afrikai területek jó részének sorsát, a gyarmati létet, 1885-től II. Lipót belga király személyes birtoka lett.1908-ban a belga állam vette át a terület ellenőrzését (ekkor kerültek napvilágra a király egyes források szerint 15 millió áldozatot követelő véres rémtettei). A dekolonizáció folyamata 1960-ban érte el Belga-Kongót, ekkor kikiáltották a Kongói Köztársaságot.(1966-ban nevezték át Kongói Demokratikus köztársaságra.)Nem kellett sok idő, máris belső ellentétek merültek fel.Szakadár mozgalmak indultak, és a vezetés tagjai is összetűzésbe kerültek egymással. Zűrös évek után Joseph-Désiré Mobutu (később felvett nevén Mobutu Sese Seko Nkuku Ngbendu wa Za Banga) emelkedett ki vetélytársai közül.Puccsal átvette a hatalmat, majd amerikai támogatást a háta mögött tudva egypárti diktatúrát épített ki.Hatalmát a totális személyi kultusz és az elhatalmasodó korrupció jellemezte (sok helyen a korrupciót csak zairei betegségnek nevezték). Mindezek, és a Dél-Kivu tartományban (már 1967-ben) létrejött szakadár marxista állam ellenére is kijelenthető, hogy ezt az időszakot viszonylagos nyugalom jellemezte.(Mobutu alatt az ország a Zaire nevet kapta.)
Mobutu
Kivu tartomány helye az országban
A fent említett jelentéktelennek tűnő, és rövid életű (1967-1988) állam első embere, Laurent-Désiré Kabila kínai támogatást maga mögött tudva Mobutu első számú ellenfelévé nőtte ki magát, bár állama 1988-as bukása majdnem magával sodorta.
Az országot az 1965-1994-ig tartó időszakot fémjelző „viszonylagos nyugalmat” valójában a személyi kultusz, az életszínvonal drasztikus csökkenése (a nemzetközi segélyek főleg Mobutu zsebébe vándoroltak), és kisebb etnikai összetűzések jellemezték.
Közvetlen előzmények, és a háború
1994-ben viszont 2 millió hutu menekült érkezett a szoszédos Ruandából az RPF elől menekülve (Ez a ruandai népirtás következménye, amiről egy későbbi posztban még lesz szó).Mivel a menekültek között volt gyakorlatilag a teljes népirtás előtti ruandai kormány és a hadsereg, a menekülttáborok pedig kb. néhány 100 méterre voltak a határtól, a helyzet pattanásig feszült. A hutukat már régóta támogató Mobutuval szemben Kabila hathatós szövetségest látott a tutszi RPF erőkben, ezért elérkezettnek látta az időt, hogy ismét fellázadjon. Paul Kagame, az RPF vezetőjének közvetítésével létrejött az AFDL-t (Alliance
des Forces Démocratiques pour la Libération du Congo-Zaïre), mely egyesítette a Mobutu ellenes erőket. Jól jött ez Kabilának, hisz erős szövetségesre lelt, Kagaménak, mert az RPF kongói területen is üldözhette hutu ellenségeit, (nameg rátehette a kezét ásványkincsekben igen gazdag kongói területekre).
Laurent-Désiré Kabila
Szembenálló felek 1996-ban a háború kitörésekor:
Mobutu támogatói:
-Zaire hadserege
-régi ruandai hadsereg
-egykori Interahamwe tagok
Kabila támogatói:
-AFDL
-Ruanda (RPF)
A káoszban az előrenyomuló felkelők hatalmas pusztítást vitt végbe, a kormánycsapatokkal együtt menekülő hutu civilek közt kb. 300 ezerre tehető a halottak száma.
A ruandai tutszikkal baráti viszonyt ápoló Uganda is hamarosan bekapcsolódott a konfliktusba. Uganda belépésében szerepet játszott az Uganda-Szudáni ellentét is, melynek annyi köze van Mobutuhoz, hogy bázisokat biztosított Szudánnak az ugandai kormány ellen harcoló gerillák kiképzéséhez (Uganda pedig pénzzel támogatta a dél-szudáni felkelőket).
Rövidesen Angola is megjelent a színen, ott a Szovjetunió és kuba által támogatott baloldali MPLA és az USA, a Dél-Afrikai Köztársaság valamint az amerikabarát Zaire által támogatott jobboldali UNITA közti hosszú polgárháború után 1992-ben megtartott választásokat az MPLA nyerte. Mivel az UNITA
szerint csalás történt, a harcok kiújultak (annak ellenére, hogy a Szovjetunió bukása után az USA is kihátrált az UNITA mögül). A Mobutu-UNITA szövetség miatt az MPLA vezette Angola is csatlakozott Kabila támogatóihoz (az UNITA pedig Mobutuhoz).
Kis létszámú haderővel a tutszi vezetésű Burundi is Kabilát támogatta
Résztvevők a konfliktus végén 1997-ben:
Mobutu támogatói:
-Zaire hadserege
-régi ruandai hadsereg
-egykori Interahamwe tagok
-UNITA
Kabila támogatói:
-AFDL
-Ruanda (RPF)
-Uganda
-Angola
A háború 1997-ben ért véget, amikor a felkelők elfoglalták a fővárost Kinshasát. Az új elnök Laurent-Désiré Kabila lett.Mobutu még ebben az évben prosztatarákban meghalt Marokkóban.
Forrás: -Wikipédia
-Hetyei András: Afrika világháborúja
-afrikaitanulmanyok.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése